Főoldal Történelem Képek Hasznos oldalak Vendégkönyv 2018. Okt. 16.
 


Út a temetőhöz

A lényeg röviden

1. Budapest Ferihegy 2 - Moszkva Seremetyevo repülőgéppel
2. Moszkva Paveleckaja - Voronyezs központi autóbusz állomás autóbusszal
3. Voronyezs központi autóbusz állomás - Voronyezs Jugo-Zapadnaja autóbusz állomás a 35-ös vagy 37-es helyi busszal
4. Voronyezs Jugo-Zapadnaja - Rudkino autóbusszal, de a falu előtt a temetőnél leszállni

Részletes leírás annak, akit érdekel, hogy nekem hogy sikerült

A repülőút probléma nélkül zajlott a "Felkészülés az útra" című részben leírtaknak megfelelően. A Magyarország felől Moszkvába tartó gépek a Seremetyevo repülőtéren landolnak mostanában. Az enyém a C terminálnál állt meg. Kijevben 1 órával előrébb kellett állítani az órát, Moszkvában pedig még eggyel előre. Moszkvába vonattal lehet bejutni az Aeroexpress járattal. A jegy ára 320 rubel (1 rubel most kb 6-7 forint). 30 percenként járnak a vonatok és 35 perc az út. A végállomás a moszkvai Belorusszkaja pályaudvar. Nekem könnyebb dolgom volt, mert egy másik unokatestvérem, Vitalij, Moszkvában él, és kijött elém a repülőtérre és bevitt a városba. Moszkván belül mindenképpen metróval érdemes közlekedni. Egy jegy ára kb 200 forintnak megfelelő rubel. Moszkvában eligazodni egy idegennek nem könnyű. Viszont ismét szerencsém volt, mert egy Moszkvában tanuló barátom, Imre, segített nekem eligazodni.

A Voronyezsbe való utazáshoz a Spline Trans autóbusz járatát választottam. Honlap: mrtrans.net. Este 21:30-kor indult a busz és menetrend szerint másnap reggel 06:00-kor kellett megérkeznie Voronyezsbe. A jegypénztár a Paveleckaja metrómegállónál található a Dubininszkaja utcában. Innen nem messze indulnak a buszok is. A jegy ára 700 rubel volt.

Az indulás előtt már csak kevés idő volt. Imrével gyorsan elindultunk koszorút és mécsest keresni. Találtunk virágboltokat, de nem volt egyben sem koszorú és mécses se. Az egyik virágárustól megtudtuk, hogy errefelé virágot és virágkosarat szokás a temetőbe vinni. Így vásároltam egy szép virágkosarat. Mécsest pedig majd Voronyezsben terveztem beszerezni valahogy.

A buszút simán zajlott. Nem volt egy luxusbusz, de elfogadhatóan kényelmes volt. Kb két óránként álltunk meg pihenni. Elég korán, nem sokkal 05:00 után már a végállomásra értünk. Itt kiderült, hogy hogy ez a vasúti pályaudvar és a központi autóbusz pályaudvar az eggyel ezelőtti volt. Gyalog indultam visszafelé hátamon a táskámmal, kezemben a virágkosárral. Útbaigazítást kértem a helyiektől, akik nagyon készségesek voltak. Az egyik helyi ifjú hölgy, Lana, pedig éppen arrafelé tartott szintén gyalog, és vállata, hogy elkísér egy darabon. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy végül egészen az állomásig velem jött. Közben az útbaeső boltokban mécsest kerestünk, sikertelenül.

A központi autóbusz állomás Voronyezsben (a kép a visszaútkor készült):



A jegypénztárnál viszont azt mondták, hogy Rudkinoba a külvárosi Jugo-Zapadnaja állomásról indulnak a buszok. Lana, hogy "el ne vesszek", felajánlotta, hogy elkísér a másik állomásra. A 35-ös és a 37-es buszokkal lehet a két állomás között közlekedni. Út közben a Lanával való beszélgetés egyszerre volt kellemes és és érdekes is. Vallásról, háborúról, családról. Megtudtam például, hogy az oroszok máshogy ünneplik a Húsvétot, mint mi. Például olyankor kenyeret és tojást tesznek a szeretteik sírjaira. A kenyér Jézus teste, a tojás pedig az újjászületés szimbóluma. A 35-ös buszról a Juz ranok megállónál szálltunk le. A Juz ranok egy hatalmas piac. Lanával itt kerestük tovább a mécsest. Sajnos mécsest nem találtunk, csak egy helyen gyertyát. Az árus azt mondta, hogy errefelé nem szoktak mécsest tenni a sírokhoz csak gyertyát. Így ezzel kellett beérnem. A piacon több helyen láttunk koszorút. Az ő koszorújuk azonban elég szokatlanul nézett ki a magyar szemmel nézve. Úgyhogy a virágkosár végülis jó döntés volt. Tanulság, hogy aki mindenképpen koszorút és mécsest akar, az hozzon otthonról. A gyertya megvásárlása után átsétáltunk az állomáshoz, és megvettem a buszjegyet. 48 rubelbe került. A nagynénémnek szánt egyik kalocsai mintás ajándékot odaadtam Lanának hálám jeléül, és elkértem a facebookos elérhetőségét, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól.

A Jugo-Zapadnaja autóbusz állomás Voronyezsben:





A buszok Rudkinoba a 3. platformról indulnak. Azt kell figyelni, hogy melyik megy Gremjacse faluba. De meg kell kérdezni felszállás előtt, mert nem mindegyik gremjacsei busz megy el Rudkino felé. 09:00-kor indult az én buszom. A helyiek a buszon is nagyon barátságosak voltak. Megkérdezték, hogy hova viszem azt a szép virágkosarat. Mondták, hogy majd megmutatják, hogy hol van a temető. Út közben rengeteg magányos sír van az út szélén és több régi és mai napig aktív orosz temető. Átmentünk a Don-folyó keskenyebbik ágán, hogy meg tudjuk közelíteni a falut.

A Don folyó keskenyebbik ága a buszról:



Horgászok a Don folyó hídján:



A temető Gremjacse után található, de Rudkinotól is messze. Viszont ott közvetlenül az országút mellett. El sem lehet téveszteni. Messziről látszanak a magas kettőskeresztes emlékművek. Az egyik idős hölgy szólt is a buszvezetőnek, hogy álljon meg nekem. Így nem kellett elmennem a faluba és vissza gyalog. Az út kb 60 perc volt. Egyébként errefelé az teljesen normális, hogy a buszra bárhol fel lehet szállni, és bárhol le lehet szállni róla, csak szólni kell. A buszról még integettek is nekem. Hát sikerült: megérkeztem a temetőhöz.