Főoldal Történelem Képek Hasznos oldalak Vendégkönyv 2018. Okt. 16.
 


A temető

Egy rövid úton kell begyalogolni az országúttól a temető bejáratáig.

A temető az országútról nézve:



A temető bejáratánál hatalmas rácsos vaskapuk vannak. Le vannak lakatolva, így nem tudtam bemenni. A mellette levő épületben nem volt senki. Semmiféle tájékoztatás nem volt kitéve nyitvatartásról vagy elérhetőségekről. Csak egy tábla volt kint arról, hogy 2001-ben építették a temetőt.

A temető bejárata:



Emléktábla a temető bejáratánál:



Mivel előlről nem lehetett bemenni, ezért elkezdetm körbe sétálni a magas kerítés mentén, hátha lesz ahol nem olyan magas, és be tudok mászni, vagy hátha van hátsó kapu. Van hátsó kapu, de az is zárva van. Viszont hátul van egy rész, ahol nagyon alacsony a fal és könnyen be lehet menni.

A temető hátsó fala, ahol könnyen be lehet mászni:







A temető közepén található egy monumentális emlékmű három kettőskereszttel. Valamiféle kő és márvány az anyaga.



A másik, amin egyből megakad az ember szeme, az a kapunál levő szintén hatalmas emlékmű.



A kapunál levő emlékmű belső része:



A központi emlékműnél található egy hatalmas félkör alakú márvány koszorútartó. Találtam is egy koszorút benne, amit a Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Múzeum helyeztetett el. Mások is jártak azért már itt. Ezt az is bizonyítja, hogy több helyen is láttam virágokat és nemzeti színű szalagokat elhelyezve. Én is ide a koszorútartóra helyeztem el a virágkosarat. Később ezt letettem a koszorútartó mellé, hogy védjem az erős széltől.

A koszorútartó:



A Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Múzeum koszorúja:



Más is hozott ide virágot nem is olyan régen:



Az általam hozott virágkosár:







Én az emlékműnél a virágkosárral:



Az emlékmű a másik oldalról:



A koszorútartó:



A koszorútartó:



Sok kettőskereszt van a temetőben emlékeztetve az elesett magyar katonákra. A keresztek nincsenek jelölve, és az elhelyezkedésük se jelöl konkrét sírokat. Mivel több mint 30.000 katona maradványait találták itt meg, érthető, hogy mindenkinek nem rakhattak külön keresztet.



Sok zsidó munkaszolgálatos is meghalt a csatákban. Erre emlékeztet egy nagy menóra.





Fekete márványtáblákra vésték fel az elesett katonák neveit. Megszámlálhatatlanul sok táblát lehet itt látni. Nem összevissza, hanem egymással kapcsolódó egyenes és íves vonalakban helyezték el őket. A nevek se rendezetlenül szerepelnek a táblákon. Akiről tudták, hogy hol esett el, annak a nevét a települések szerint csoportosítva írták fel, és azon belül abécé rendben. Akiről nem tudták, azokat külön táblára csak az abécé rendet figyelembe véve. A neveken kívül igyekeztek más információt is felírni, akiről tudtak. Például mikor halt meg, mikor született, mi volt a szerepe (honvéd, munkaszolgálatos, műszakis, stb).

















Megtaláltam nagybátyám nevét is (Eiler Gáspár). A főbejárattól nézve a balszárnyon levő íves alakzatban. Több Eiler Gáspár is halt meg a Don-kanyarban, úgyhogy azt még nem tudom igazolni, hogy biztosan ú volt az. Sajnos a nevén kívül csak a halál éve van feltűntetve és hogy honvéd volt.





Elhelyeztem a gyertyát nagybátyám táblája előtt. Mivel nem volt mécsesem, ezért az ott talált kövekből próbáltam valamiféle gyertyatartót összerakni. Erős szél fújt, többször is újragyújtottam, de nem hiszem, hogy végig tudott égni a gyertya.







A temetőben sétálva jól látható, hogy még mindig dolgoznak a temetőn. Vagy nem fejezték be, vagy felújítják. Mindenfelé téglák, kövek és különböző szerszámok vannak szanaszét.



A temetőn belül található egy épület. Ennek gondolom valamiféle múzeumnak kellene lennie. Az ajtók és az ablakok be vannak zárva. Villanykapcsolók vannak kint, de nem működnek. Benézve az ablakon látszik, hogy gyakorlatilag semmi sincs bent.













Miután alaposan körbejártam a temetőt elindultam a hátsó fal felé, ahol ki tudtam mászni. A temető mögött egy éppen akkor virágzó szép fa állt. Mielőtt az oszágút felé vettem volna az utamat, kicsit lesétáltam a mezőn a folyó felé. Szépen látszott a Don keskenyebbik ága. A vastagabbik jóval odébb folyik. Gondosan művelt szántóföldeket, tanyákat és legelésző állatokat lehet látni. Illetve innen látszik a kicsit alacsonyabban fekvő Gremjacse falu is.











Visszamentem az országútra és gyalog elindultam Gremjacse felé. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz busz csak sokára, mert a buszon azt mondták a helyiek, hogy Rudkinoból csak este 7-kor megy leközelebb busz Voronyezsbe. Szerencsére Gremjacséból sűrűn mennek buszok. Rövid várakozás után fel is tudtam szállni egyre. Innentől az emlékeket elraktározva a múlt helyett a jelennel és a nagynénémmel való belgorodi találkozással kezdtem el foglalkozni.