Főoldal Történelem Képek Hasznos oldalak Vendégkönyv 2018. Júl. 17.
 


Motivációk

Nagybátyám, Eiler Gáspár, családunk háborús hőse, a 2. Magyar Hadsereg tagja volt, és harc közben esett el valahol a Don-kanyarban. A gyászoló és ugyanakkor büszke családtagokon kívül Soltvadkerten az evangélikus templom előtti téren egy emlékmű is őrzi név szerint az ő és a többi soltvadkerti hős emlékét. Régi álmom volt, hogy egyszer elmegyek a harcok helyszínére, és megkeresem a sírját, hogy méltóképpen leróhassam kegyeletemet.
Erre egy családi meghívásnak köszönhetően 2011. május 8-án lehetőségem is nyílt. Ugyanis egyik nagynéném és egyik unokatestvérem az oroszországi Belgorod városban lakik, ami nincs nagyon messze a Don-kanyartól (kb 280 km). Nagyon szívesen éltem is ezzel a lehetőséggel. Meglátogattam a Voronyezs városhoz közel található Rudkinoi Magyar Katonai Temetőt, ami a legnagyobb ilyen temető, hiszen több mint 30.000 magyar katona maradványait tárták itt fel. Így az volt a legvalószínűbb, hogy megboldogult nagybátyám is itt nyugszik.
Ebben a beszámolóban részletesen leírtam, hogy hogyan készültem fel az útra, hogyan jutottam el a temetőhöz, és mit tapasztaltam ott. A beszámoló egyik célja, hogy emléket állítson ennek az útnak. A másik pedig, hogy olyan szintű írásos és képes dokumentációt adjon, amely komoly segítséget ad mindenkinek, aki szeretne eljutni a temetőhöz akár egy szervezett turistaút keretein kívül is.